Mikor az örömanya választ

A legtöbb esetben kikérik a véleményem a ruhakészítés előtt, hogy mennyi és milyen anyagból készüljön a ruha.
Most is ez történt… Az örömanya volt a megrendelő.

Az első találkozás alkalmával megbeszéltük, hogy mennyi és milyen anyagot vegyen. Világos volt a bőre, már őszült a haja és egy kicsit telt volt az alakja.
Azt a tanácsot adtam, hogy válasszon mályva színű, könnyű, nem gyűrődő kelmét, abból egy igazán elegáns komplét tudok elképzelni a számára. Szívesen elkísértem volna, de nem tartott rá igényt. Gondoltam, mindent megbeszéltünk, nagy baj nem lehet. Pár nap múlva hozta is a vásárolt anyagot… ami egy ekrü színű selyem volt, blúznak és egy halvány zöld dzsörzé kosztümnek… ezekbe szeretett bele.

Nos, az esküvőn van egy alapszabály, mégpedig, hogy a menyasszony viseli a legvilágosabb, leglátványosabb ruhát, hiszen ő az alkalom középpontja.
Az illető örömmama viszont hajthatatlan volt, ami a választását illette.
A ruha csinos lett, remekül is állt. Meghívtak a szertartásra, amit én örömmel el is fogadtam.
A templomban szembesültem azzal, hogy nem azt a ruhát viseli amit készítettem. Kérdésemre azt válaszolta, hogy a család másképpen döntött.
A nagy gondossággal készült ruha így a szekrényben maradt..