Egy menyasszony azzal keresett meg, hogy az esküvője színvilágához igazodva bordó árnyalatot szeretne a ruhája aljára. (Megjegyzem a haja színe is gyönyörű burgundi vörös és fenékig érő, így érthető a színválasztás.)
Egyszerű kérésnek tűnt.
Nem volt az.
Hónapokon át kísérleteztem.
A festékek egyszerűen nem viselkedtek úgy, ahogy „kellett volna”.
Kiderült, hogy nincs piros pigment a festékekben és így nem lesz elég mély a színhatás. Ezért a bordó és a piros textilfestékkel is csak rózsaszínt lehetett elérni.
Volt egy pont, amikor már mindketten majdnem elengedtük, de nem akartuk feladni.
A menyasszony az álmát, én pedig a kihívást.
Leültünk, átbeszéltük, és ekkor jött az ötlet – egy teljesen más irányból: a hajfestés világából.
Szóval folytattuk a kísérletezgetést a színekkel és a befutó a sárga lett, amit a piroshoz keverve létrehozta végre azt a stabil, mély piros árnyalatot, amit kerestünk.
Tíz éve festek textileket kézzel. És még mindig vannak pillanatok, amikor újra kell tanulni a színeket.
Sokszor nem az a kérdés, hogy van-e megoldás, hanem az, hogy meddig vagyunk hajlandóak keresni.
Néha tényleg igaz: 2×2 néha 5.
